Későtavaszi, verőfényes vasárnap reggel volt. A nap kellemesen melegen sütött, az ég szikrázó kék volt, sehol nem volt rajta egyetlen fehér felhőpamacs sem. Kurosaki Karin határozottan kopogott bátyja szobája ajtaján.
- Gyere! – a választ hallva benyitott, és bement a szobába. Yuzu küldte fel, hogy kérdezze meg, mit enne Ichigo vacsorára, mert vásárolni indul. Ichigo már felöltözve állt ágya mellett, és a takarót igazította.
- Ichi-nii – szólította meg bátyját a lány, de mielőtt folytathatta volna a megkezdett mondatot, lassan kinyílt Ichigo szekrényének az ajtaja, és megjelent a feltáruló helyen egy lány. Karin elképedt. Egy lány Ichi-niinél? Kuchiki Rukia volt az. Az ágynemű szélére ült, lelógatva lábait. Egyik kezével egy hatalmas rózsaszín plüssnyuszit ölelt magához, másikkal álmosan a szemét dörzsölte.
- Ez nem úgy van, ahogy gondolod, Karin… – kezdte a magyarázkodást kissé elpirulva Ichigo. Volt némi fogalma róla, miket gondolhat most a húga. Ezért még számolnak Rukiával, az biztos! – szorult egy pillanatra ökölbe a keze. Hivatalosan velük él, és saját ágya van Karin és Yuzu szobájában, mégis, ha teheti, mindig idejön ebbe a “koszos kis szekrénybe” – hogy Rukiát idézze; Ha szomorú, azért, ha vidám, akkor azért. Még, hogy koszos és kicsi…!
- Rukia… chan? – kérdezte megdöbbenve Karin tágra nyílt szemekkel, majd elmosolyodott, és elfordult. – Jól van, Ichi-nii, értem én.
- Tévedsz! – kiáltotta Ichigo, még vörösebben.
- Persze, persze. – legyintett a húg. – Most magatokra is hagylak titeket. – amint kilépett a szobából, lekiáltott húgának, hogy Ichi-niinek mindegy, mi lesz a vacsi, sőt alighanem Rukia-channak is.
Rukia halkan nyögött egyet. Ichigo pontosan tudta, mit jelent ez ilyenkor.
- Egyedül is ki tudnál jönni, ha letennéd azt a buzi nyulat. – válaszolt neki, és a szekrényhez lépett.
- Chappy nem buzi. – válaszolt halkan, durcásan. – Ichigo megfogta a lányt, és letette a földre. Rukia álmos, halk nyögéssel a fiúnak támasztotta a homlokát. Ichigo megsimogatta a lány haját. Kicsit nehezen ébred. Mennyivel másabb most! Rukia mindig olyan erős, és határozott… most meg, mint egy kislány.
- Ichigo. – szólalt meg Rukia. Felnézett a fiúra, és ártatlanul pislogott. – Szomjas vagyok. – Ichigo átölelte fél kézzel, és a lánnyal együtt az asztalhoz hátrált. Elvett róla egy előre odakészített dobozos gyümölcslevet, felbontotta a szívószálat, a dobozba tette, és az egészet az álmos lány kezébe nyomta. Rukia minden szó nélkül elvette fél kézzel, és felnézett a fiúra.
- Narancslé! Ne nézz rám ilyen szemekkel. – a lány bekapta a szívószálat, és lassan inni kezdett. Ichigo elmosolyodott. Rukia tényleg nehezen ébred, és ezt nem is szereti nagydobra verni, ezért volt az mikor először nála lakott, hogy hamarabb kelt egy fél órával, és már felöltözve, teljesen készen lépett elő a szekrényből. Emlékszik az első alkalomra, mikor rögtön ébredés után látta a lányt. Éjszaka volt, és valami neszre ébredt. (Valószínűleg arra, hogy a lány elhúzta a szekrény ajtaját.) Amint kinyitotta a szemét, nem kerülhette el a pillantását, hogy a szekrény ajtaja nyitva volt, és ott ült a félhomályban a lány lábait lógatva, álmosan.
- Ichigo. – a fiú szeméből azonnal kiszállt minden álom. Azt hitte, hollow, vagy valami egyéb baj van. – Pisilnem kell…
Ichigo mosolyogva gondolt vissza erre, és jól esett neki, hogy a lány egyre többet mutat meg neki személyiségének érzékenyebb, sebezhetőbb, gyengédebb részéből is.
- Rukia – szólította meg tétován a shinigamilányt. – Az az én pólóm rajtad? – mire a kérdés végére ért, pipacsvörös lett az arca. Rukia is elpirult, ami ékesen bizonyította, hogy semmi kétség: a ruhadarab rajta valóban Ichigóé. Ez volt az a pont, ahol Rukia teljesen felébredt, és magához tért.
- Fel vagyok háborodva, hogy szanaszét hagyod a cuccaid… Oda volt hajítva a szekrényembe a piszkos pólód, és… és… – és dühösen felkapta, hogy orrához emelje, mennyire büdösítette meg a póló az ágyneműjét, de amint megszagolta, tüdejét csupán Ichigo illata töltötte meg. Újra orrához emelte a pólót, hogy megint érezze az illatot, halkan sóhajtott, és a ruhadarabbal a kezében bemászott a szekrénybe. Lefeküdt, és elnyomta az álom. – fáztam és felvettem…
- Álljunk csak meg! Mi az, hogy a szekrényeDbe?! És… – Rukia egyetlen szó nélkül letette a dobozos narancslevet az íróasztalra, és Chappy-t Ichigo kezébe nyomta. A fiú engedelmesen átvette a plüssnyulat. A lány kibújt a pólóból, fél kezébe fogta, majd a másik, szabad kezével visszavette a nyuszit. Mérgesen Ichigóhoz vágta a ruhadarabot.
- Nesze, itt a koszos pólód! – kiáltotta, és újra kezébe vette a gyümölcslevet, hogy folytassa az ivást.
- Egyáltalán nem koszos, ezt akartam felvenni! – ordított vissza a fiú dühösen.
- Idióta.
- Ribanc.

Oldal: Chappy,narancslé,póló
IchiRuki Love Fan - © 2008 - 2024 - ichiruki.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat