Este 9 órára volt kiírva a tűzijátékkezdés, a kis csapat pedig már fél órával előtte odaért a folyóhoz, így leültek a partra, és várakoztak.
- Állítólag, ma látszik legtisztábban a Tejút – törte meg Ishida a csendet, és közben is az eget bámulta. – Tényleg nagyon szép.
- Az – bólintott Orihime, majd bal oldalára nézett, ahol Rukia ült. – Rukia, megnézhetem a nyuszidat?
- Ah, persze – mondta mosolyogva a lány, és már adta is neki a nyuszit, ami eddig az ölében nyugodott.
- De aranyooos – szorította magához a nyuszit Orihime,- most már bánom, hogy én nem próbáltam ki azt a játékot, én is örülnék egy ilyen nyuszinak.
- Majd tűzijáték után visszamegyünk, és akkor majd, dobok neked egyet… p - persze, csak ha akarod – szólt a beszélgetésbe az Orihime jobbján ülő Ishida (eléggé kipirult arccal), és már tolta is feljebb a szemüvegét.
- Oh, hát persze! Köszönöm Ishida - nézett rá Orihime. – De jóó, nekem is lesz nyuszim! De nem tudom, milyen nevet kéne adnom neki… Hmm. Rukia. Te adtál már neki valamilyen nevet?
- Aha – nevetett a fekete hajú, majd odahajolt Orihiméhez, a fülébe súgott valamit, mire mindketten hangos kuncogásba törtek ki.
- Ez nagyon találó név Rukia.
- Ugye? – bólintott mosolyogva a lány, és újra magához vette nyereményét. – Pont passzol ahhoz, aki nyerte – mondta fennkölt stílusban, és bal oldalára sandított, ahol az említett személy ült – de rögtön le is olvadt arcáról a mosoly, látva, hogy Ichigo milyen szomorú arcot vág.
- Ichigo, mi a baj? – kérdezte tőle aggódó arccal.
- Semmi.
- Ne hazudj! Látom rajtad, hogy valami bánt. Ichigo…
- Semmi, csak… - kezdte a vörös hajú fiú, de látszott rajta, hogy nem igazán tudja folytatni mondatát. Továbbra is csak bámult a messzeségbe, kerülve a lány tekintetét. – Csak tudod, itt, a folyóparton halt meg az anyám. Nem pont itt, picit távolabb, de akkor is… - de nem tudta befejezni mondatát. - Milyen furcsa az élet, nem? Ő akkor itt meghalt, mi pedig most ugyanitt ünneplünk – mondta keserű mosollyal.
- Ichigo… - mondta halkan Rukia, és megfogta a fiú kezét, amit eddig a földön támasztott. Erre a mozdulatra Ichigo végre ránézett a lányra, belenézett azokba hatalmas, őszinte együttérzést árasztó tengerkék szemekbe, és ezúttal igazi mosolyra húzódott a szája.
- Bocs, Rukia. Nem akarom tönkretenni a jókedved. Ma azért vagyunk itt, hogy szórakozzunk, nem pedig hogy szomorkodjunk – mondta teljes meggyőződéssel Ichigo, és kihúzta kezét a lány szorításából – mire Rukia újra megfogta.
- Te idióta – mondta neki mosolyogva, miközben közelebb ült a fiúhoz, majd Ichigo döbbent arcához nyomta a nyuszit. – Emlékszel, Ichigo? Mondtam, hogy ha úgy érzed, eljön az ideje; ha úgy érzed, már tudsz róla beszélni, én… mi itt leszünk és meghallgatunk – fejezte be egy kedves mosollyal mondatát, és összekulcsolta kezét Ichigoéval.
- Oké, és… köszönöm, Rukia – mosolygott rá Ichigo.
- Idióta. Ez természetes. A nyuszira pedig mostantól vigyáznod kell – mondta a lány, és Ichigo ölébe dobta az említett plüsst.
- De hát a tiéd! Vigyázz rá te! – vágta Rukiához a nyusziját a halálisten.
- Ohh… Eperke… Látod, milyen gonosz hozzád Ichigo? – sírta a nyuszinak Rukia, és védelmezően magához szorította.
- Eperke??? Jobb nevet nem tudtál volna találni neki? – emelte fel a hangját Ichigo felháborodottan.
- De hát ez illik rá legjobban. Hiszen a színe is pirosas, na jó, inkább rózsaszín, és amúgy is, te nyerted – kuncogott Rukia.
- Na persze… És miért kéne nekem vigyáznom rá? Mindegy is… ez még mindig kisebb feladat, mint rád vigyázni – mondta szokásos morcos arckifejezésével Ichigo.
- Héé! – vágta a fiúhoz ismét Eperkét a lány. – Rám nem kell vigyázni! Csak rá – szögezte le Rukia.
- De kell! – hajolt közel a lányhoz Ichigo. – És azt már most megmondom, hogy rád jobban fogok, mint rá.
Hallva ezt a mondatot, és látva Ichigo eltökélt – szemöldökráncolós arckifejezését, Rukia elpirult.
- De azért, őt se hanyagold – mondta neki mosolyogva.
- Nem fogom – vigyorgott Ichigo.
És ekkor, végre elkezdődött a tűzijáték. Hatalmas robajjal csapódtak szét a levegőben, hangjukkal betöltve a folyópartot és környékét, ahol a nézőközönség széles mosollyal az arcán nézte a csodaszép tűzvirágokat. Szinte szikráztak az éjfekete égbolton, színes pompájuk tükröződött az arcokon. Ichigo ránézett Rukiára, és melegség járta át a szívét, a gyomra pedig bukfencet vetett – talán még sosem látta ennyire gyönyörűnek a lányt. Rukia észrevette, hogy a fiú bámul rá, és értetlen arckifejezéssel nézett rá: mire Ichigo a tűzijátékra fordította tekintetét (és magában hálát adott az égnek, hogy ebben a sötétben és a tűzijáték fényében nem látszott, mennyire elpirult).
- Rukia…
- Hmm?
- Ma… nagyon szép vagy – mondta Ichigo, továbbra is a tűzijátékot nézve.
- Kösz, Ichigo – pirult el a lány mosolyogva. Tudta, mennyi bátorság kellett Ichigonak ahhoz, hogy ezt a pár szót kimondja. És megtette, amiért a lány nagyon boldog volt. Hiszen neki akart ma a legjobban tetszeni, csak neki, és senki másnak.
- Hmm, Törpe – vigyorgott rá Ichigo.
- Tüskeböki – viszonozta Rukia, és ismét megszorította Ichigo kezét.
Azt a meleg kézt, ami erősen fogta az övét, és egy pillanatra sem eresztette el. És már soha többé nem is akarta.

A meleg nyári szellő finoman lengette a végtelen sok kis papírfecnit, amin a kívánságok sorakoztak. A vágyak, amik a szívek mélyén rejlenek, nem biztos, hogy mindig valóra válnak:

Kuroki Yazawa (6) – „Szeretnék ninja lenni, és felderítő, és űrhajós, és tűzoltó, és artista, és rockzenész, és világsztár”
Hana Izushi (32) – „Teljen el úgy egy hét, hogy az idióta főnököm nem oszt ki”

Mégis van, hogy némelyiküknek teljesülnie kell. Mert így rendelte el a Sors.

Kuchiki Rukia (152) – „Hmm… Szeretnék Ichigo mellett maradni, és még jó sokáig piszkálni őt” (kiegészítő rajzként a lap alján 2 nyuszi kézen fogva)
Kurosaki Ichigo (16) – „A Törpét (Rukiát) mindig magam mellett akarom tudni, így legalább vigyázhatok rá – arra az idiótára”

Oldal: Ha kívánhatnál...2.
IchiRuki Love Fan - © 2008 - 2024 - ichiruki.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat